Dunakanyar

A Dunakanyarban már a XVI. században szőlőültetvényekről számoltak be, de több helyen a rómaiaktól számítják a gyümölcsfajta betelepítését. A visegrádi palota márványkútjából már Mátyás király korában folyt vörösbor is a fehér mellett. Dunabogdány sváb lakosai többek között Bogdányi Dinkát ültettek, Szentendre és környéke külföldön és belföldön is híres volt kiváló minőségű borairól: a rác ürmös, a kadarka, a vörös aszú hosszú ideig volt a város büszkesége. XIX. század elején Vác környéke szinte teljesen be volt ültetve szőlővel, a közeli Rádon furmintot telepítettek, mely a tokajihoz hasonló minőséget termett. Károly Róbert király várossá nyilvánító oklevele is megemlíti a szőlőt Nagymaroson. Hagyományosan Héniglit (mézesfehér), Oportót, Ökörszeműt termeltek, a szőlő és bor eljutott Pestre, Bécsbe, a Grinzingbe és Prágába is. 1893-tól itt működött Dr Willibald pezsgőgyára is, ami az ország első 8 pezsgőgyára közé tartozott.

A 18.sz-ban a Dunakanyar sok településén virágzott a szőlészet-borászat, amelynek a filoxéravész vetett véget.